Ecuador fejlődő országnak számít, és Dél-Amerikán belül viszonylag még jó gazdasággal rendelkezik, ezért például a jelenlegi venezuelai helyzetből menekülők nagy számba indulnak meg Ecuadorba. Az ember láthatja őket az utcán, kisebb-nagyobb csapatokban, illetve volt, hogy nagyobb utakon is tömegesen vonulva láttuk őket. Ezt azonban az általános utcaképből nem vonná le az ember. Rengeteg befejezetlen ház, enyhe balkáni hangulat a félbehagyott lapostetőkből kiálló vasrudak hatásaként. A tetőteraszok ‘mosókádakkal’ vannak ellátva, illetve megfelelő teregetés helyszínének is. Ezen kívül esténként majdnem minden kutya felcaplat a tetőre, és hatalmas hangzavart csapva onnan ugatják körbe a várost. Persze ez nagy részben Ibarrára igaz, ami nagyváros.
A közlekedés maga a káosz. A lámpák nem sok embert érdekelnek, a gyalogos az önmaga életéért felelős ( értsd: bármikor elütnének az autók, ha nem figyelsz oda, a zebra-festés nem hordoz magában jelentést). Az utcákon mindenhol embertömeg, hangzavar; ártalmatlan kóborkutyák hada mindenütt – valamint fehérként meglehetősen nagy figyelmet kapunk minden nagyobb kiruccanásnál.
A kisbusz, amivel utazunk, maga a hullámvasút – rengeteg út nincs normálisan lebetonozva, az ember le-föl pattog, a biztonsági öv használata csak az első sorban kötelező. Nekem hihetetlenül tetszik, igazi élmény minden közös utazás. A tömegközlekedés is teljesen más – a buszok intésre lényegében bárhol megállnak, kiszállásnál pedig elég csak megköszönni az utat, és kiengednek. A “jegyet” (mert valójában csak fizetünk, és semmi igazolás nincs róla) is az ember különböző formában vásárolja meg, hol út közben jönnek érte, hol az út végén kell odaadni az út árát
