Az élet tele, kevés a megállás, ne haragudjatok, hogy megint sokáig voltam csendben, beszámoló nélkül.
Azonban a sűrű heteknek, sok tennivalónak nagyon örülök, rengeteg új élmény, felfedezés, örömforrás jár “mellékhatásként” ehhez időbeosztáshoz.
Remélem, hogy ti is jól vagytok, szívesen hallok felőletek 
A múltkori beszámoló után tartottuk meg a 2 egymást követő farsangi ifitáborunkat, nagy sikerrel, Isteni áldással. Az első táborra az idősebbek jöttek a misszió különböző gyülekezeteiből, kisebb létszámmal, azonban emiatt nagyobb összeszokással, mélyebb beszélgetésekkel, ismerkedésekkel. Itt volt az éjjel elkerülhetetlen még éjfélkor egy abortuszról vagy háborúról való véleménycsere, attól függetlenül, hogy a napot a vizes játékok, finom ételek és mély üzenetek töltötték ki. Ám mind kapcsolatért hálás vagyok, Isten ajándékaként éltem meg őket. A második három nap a fiatalabbak jöttek, nagy-nagy lelkesedéssel a mi már elég lefáradt szolgáló csapatunk nagy örömére. Itt is öröm volt a 40 lánnyal egy nagy teremben összezsúfolva aludni, ahol egymással ecuadori módin szorosan összebújva a hideg sem jelentett akadályt. A fiatalok odafigyelése, kapcsolatok kiépülése, valamint a helyi szolgálókkal kialakult valódi közösség igazán boldoggá tettek!
Lehetőségünk nyílt egy hegyi kisfalusi középiskola meglátogatására, ahol a meleg miatt nem léteznek ablakok, minden terem egy udvarra nyílik ( ahonnan a teremből kiszökő diákok hangzavara mindenhová behallatszik, elterelve a figyelmet), és a tanárok nagyrésze minden nap 1,5-2 óra utat tesz meg a nagy földcsuszamlás mentén. Ezekről csatoltan láthattok felvételt, képeket.
Gyerekklubok, ifik Atuntaquiban, La Calerában, San Pedroban (hála Istennek újra járható az út!!) Intagban, gyerekistentiszteletek, lánykör, házi kiscsoportok, családi találkozók, látogatások is tovább színesítik a mindennapjaimat.
Mélyülő barátságok, kiépülő bizalmas kapcsolatok, spanyollal megélt szabadság, a sok-sok természeti katasztrófák között megőrzött életünk (földcsuszamlás, hevesek viharok, esőzések, földrengések), mind mind Isten ajándékai, amikért minden nap hálát adhatok!
Mindeközben egy quitoi (főváros) egynapos kirándulás, “európai szintű közlekedés”, építészet élvezete is megadatott, amiért igen hálás vagyok. Még Budapestet is elkezdtem hiányolni a trolin zötykölődve. Kikapcsolódást jelentett még a Litában eltöltött néhány munkás, fizikai megterhelést jelentő nap, ahol csapatostul izzadtunk, nevettünk, szenvedtünk és játszottunk a dzsungeli klímát élvezve.
A hátralévő 4 hónap igen rövid időnek tűnik, nem szeretek a hazautazásra gondolni, annyi teendő, szükség, lehetőség van még itt körülöttünk! Szeretném az időt a végsőkig kiélvezni, kihasználni, a feladatokat lelkiismeretesen elvégezni, ajándékokat bölcsen kiaknázni.
Hálásan köszönöm a támogatásotokat, az imabeli mellettem állást – ezáltal mindig erőt kapok, hogy nem én harcolok itt a fronton egyedül, hanem csapatként építhetjük Isten országát!