Kedves Olvasók!
Szeretettel köszöntelek Benneteket Malawiból! Ezúttal egy 5 napos képzőről szeretnék beszámolni Nektek, melyre márciusban a központi gyermekotthonunkban, Csioléban került sor munkatársaink számára. Martin és Julia Etter Lilongwéből jöttek el közénk, hogy a transzformációs fejlődésről tanítsanak nekünk interaktív módszerrel. Ők a The Word Transforms (Az Ige átformál) elnevezésű missziónál szolgálnak, és szívügyük, hogy Malawiban is minél több ember és közösség életét, gondolkodásmódját átformálja Isten Igéje és Lelke. Több témával foglalkoztunk. Én most kettőt szeretnék kiemelni, melyek számomra különösen is fontosak.
Az első a teremtéskor kapott négyfajta kapcsolati viszonyunk helyreállása. Isten kapcsolatra teremtett minket: Önmagával, önmagunkkal, másokkal és a teremtett világgal, a természettel. Eredetileg tökéletes kapcsolatokról volt szó. Azt is megvizsgáltuk, hogyan változtak meg a bűnbeesés után ezek a kapcsolatok, és mi a megoldás: Isten szeretné újjáteremteni, meggyógyítani ezeket a megromlott kapcsolatokat. Azzal, hogy Jézus Krisztus eljött ebbe a világba, életét adta értünk, és győzött a halál felett, lehetőségünk nyílt mind a négy kapcsolat helyreállítására. Az első kapcsolat a legfontosabb, hogy újra személyes kapcsolatban legyünk Istennel. Elsősorban azért küldte el Jézus Krisztust, hogy megbékítsen minket Önmagával.
Viszont a többi kapcsolat is fontos, pl. hogy legyen egészséges önértékelésünk és önbizalmunk, hiszen visszanyertük emberi méltóságunkat. Aztán, hogy a másik embert ne vetélytársnak, hanem barátnak tekintsük, aki ugyanolyan értékes, akit Isten ugyanúgy szeret és a saját képmására alkotott. A természetet pedig ne akarjuk tönkretenni a saját hasznunkra, hanem védjük és gondozzuk. Malawiban pl. egyre gyorsabban tűnnek el az erdők; a fát főleg faszén előállítására használják, és kevés facsemetét ültetnek. Miután az első kapcsolat helyreáll Istennel, a többi háromnak is rendeződnie kellene. Isten a gyermekeivé fogad minket, amikor befogadjuk az Úr Jézust a szívünkbe. Egyben megbíz minket a feladattal, hogy másoknak is hirdessük a megbékélés evangéliumát – mind a négy kapcsolatot illetően.
A második fontos témakör A vasárnapi és a hétköznapi keresztyénség volt. Kétfajta keresztyént különböztetünk meg: azt, aki a hitt csak vasárnap éli meg, illetve azt, akinek a hite a hétköznapjaira is hatással van. Az első csoportba tartozók a narancsfelfogást képviseli. Náluk a lelki élet egy különálló „gerezd” az élet többi területe között, melyekre azonban nincs hatással. Úgymond, elég vasárnap elmenni a templomba, dicsérni Istent, imádkozni, Bibliát olvasni. Az pedig, hogy hogyan élem az életemet hétfőtől szombatig, az az én magánügyem.
A második csoportba tartozó keresztyének az avokádófelfogás szerint élnek. Isten imádása náluk nemcsak a vasárnapra korlátozódik, hanem szüntelenül folyik: Isten jelen van életük minden területén, legyen az munka, család, gyereknevelés, tanulás, sport, szabadidő, közösségi élet, barátok, anyagiak, kultúra, művészet stb. Ahogyan az avokádó magja a gyümölcs közepén helyezkedik el, Istennek is az életünk középpontjában van a helye, és onnan kellene minden területre hatást gyakorolnia. Az Ige is erre biztat: „mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (1Kor 10,31b).
Azt hiszem, ezek a témák nemcsak Malawiban aktuálisak, hanem bárhol a világon. Legyünk hétköznapi és ne csak vasárnapi keresztyének! Imádkozzunk, hogy Isten Igéje és Lelke hassa és formálja át életünket és közösségeinket! Ő hívjon el és küldjön ki minél több hírvivőt a világba, akik élő példaként, Őrá mutatva tudnak világítani!
Szeretettel: Szilvi