Keves Barátok, Testvérek!
Visszatekintve az elmúlt évre sok mindenért lehetünk hálásak. Persze voltak nehézségek és kihívások is, de mindezek közepette megtapasztalhattuk, hogy Isten mindig kirendeli a kellő erőt, ahogy az Ige is mondja: “Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni, sőt a kísértéssek együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.” 1Kor 10,13 Isten kegyelmében és hűségében bízva várjuk ez új esztendőre nézve is, hogy Ő velünk lesz és hordozni fog bennünket.
December 2-án egy különleges evangelizációs karácsonyi délutánt tartottunk, melyre meghívtunk három környékbeli klubot is. A mi gyermekeinkkel együtt közel 200-an voltunk. Tele volt az összejöveteli terem, de mivel a helyi kultúra szerint amúgy is a földön ülnek, nem volt gond, egymáshoz közel ültek a gyerekek. Hála Istennek, aznap nem esett az eső és nem volt túl forróság sem, így figyelni tudtak a gyerekek. A helyi VISZ munkatársa, Etiny egy barátunkkal együtt tartotta az alkalmat. Tanítottak éneket, aranymondást, volt játék, izgalmas vetélkedő, de ami a legfontosabb, hogy a karácsonyi történeten keresztül hirdették az Evangéliumot a gyermekek felé. Hálásak vagyunk ezért a lehetőségért, és hogy többen jelezték, szeretnék befogadni szívükbe az Úr Jézust. Imádkozzunk ezekért a gyermekekért és persze azokért is, akik még nem hozták meg ezt a fontos döntést, vagy pedig már az Urat követik, de bátorításra van szükségük.
December 22-én rendben lezajlott a karácsonyi ünnepségünk. Meghívtuk a gyermekek rokonait és pár elöljárósági személyt, akik beszédet is tartottak. Több programmal készültünk: a gyerekek és munkatársak vegyesen adták elő a karácsonyi történetet, voltak, akik igeverseket mondtak fel, fellépett az ifi- és a munkatársi kórus, és persze nem hiányozhatott a zene és a tánc sem. Az Igét egy közeli presbiteriánus gyülekezet lelkésze hirdette. A gyerekek és rokonaik örömmel vették át a karácsonyi élelmiszercsomagjukat és mentek a két hetes szünetre.





Októbertől két új munkatársat tanácsolok az ovis biblia foglalkozásokkal kapcsolatban. Jó látni, ahogy fejlődnek, bevonják a gyerekeket és próbálják izgalmasan előadni a történetet. Amin még dolgozni kell, az az alkalmazás a gyerekek életére nézve, hogy megtalálják a kapcsolódási pontot a történet és az ovisok között. Jó visszhang, hogy a gyerekek örömmel jönnek a foglalkozásokra, bekapcsolódnak, imádkoznak egymásért.
Hálásak vagyunk önkénteseinkért, akik novembertől több szolgálati területen támogattak bennünket. Matthias főleg a gyakorlati munkákban, mint pl. festés, karbantartás segített, felesége, Luise pedig gyógypedagógiai tudását alkalmazta a bébiprogramon belül. Viola nevelőként az oviban és iskolai előkészítőben tevékenykedett, ill. a hölgyek délutánonként gyerekfoglalkozásokat tartottak a kicsiknek. Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben gazdagította őt az önkéntesség, Viola a következőt válaszolta:
„A Malawiban töltött idő több szempontból is áldásos volt számomra. Az új szituációk és emberek részben kihívást jelentettek számomra, de mindenképpen növekedhettem általuk. A munkatársakkal és gyerekekkel nagyon jó időt töltöttünk együtt. A gyönyörő természet láttán újra és újra tudatosult bennem Isten kreativitása és hatalma. A legtöbb estén volt elég időm telefonálni, könyveket olvasni vagy a Bibliát tanulmányozni. Sokkal mélyebben megismerhettem Istent és új módon nyűgöz le felénk való szeretete, végtelen hatalma és nagysága.




Hálásak vagyunk Isten oltalmáért, hogy megőrizte önkénteseinket egészségben és új tapasztalatokkal gazdagodva térhettek haza. Imádkozzunk a három új önkénteslányért is, akik januártól ill. februártól vállalnak szolgálatot nálunk. Ami még nagy hálaadásnak számít, hogy júliusban sikerült megvásárolnunk egy kb. 2 ha-os területet a velünk szemben lévő telken. Saját általános iskolát szeretnénk majd ott létrehozni, mivel jelenleg csak óvodánk és iskolai előkészítőnk van. Az Úr tudja, mikor lesz itt az építkezés ideje, addigis mezőgazdasági célokra használjuk ki a földterületet. Eső hiányában másodjára sikerült csak a kukorica vetése decemberben, de reméljük, tavasszal bő termést tudunk majd aratni.
Köszönjük szépen, ha továbbra is hordoztok minket imádságban az említett kérésekkel kapcsolatban, és persze Istennek adunk hálát mindenért, amit már elvégzett életünkben, szolgálatunkban!
Isten áldjon Titeket, szeretettel Szilvi.