Egy sűrű időszak ért véget decemberrel, amikor nagyon sok különböző élményen és helyzeten keresztül Isten áldását élhettem meg nap mint nap. Hálás vagyok minden támogatásotokért, legyen az imádságbeli, lelki vagy anyagi! Ezek nyomán közös missziónak vagyunk részesei, amiért nem győzök elégszer köszönetet mondani!
Remélem, hogy jól vagytok, szívesen hallanék felőletek, hogy mi újság felétek.
Ahogy már korábban említettem, a december a karácsonyi musicalünk sorozatos előadásáról szólt, aminek folyamán különböző helyekre juthattunk el. Voltunk távoli hegyi iskolákban, templomavató ünnepségen, indiánok között (avákkal és quichuákkal is), gyülekezeti karácsonyi ünnepségen, misszió indító programként szükségben lévőknek kialakított lakó parkban. Új élmény volt a telezsúfolt autóba még önmagunkat is benyomorítani, az utcán kiabálva a gyerekeket a programra meghívni, kutyák és pocsolyák nehezítette pályán a földön csúszva bárányt játszani. Hihetetlen volt mindenütt a nézőközönség háláját gyümölcs-kosarak formájában megtapasztalni vagy nekünk előkészített, közösen elfogyasztott ételek révén a közösséget megélni.
Imádságunk, hogy minél többen megértsék az evangéliumot, vagy elkezdjenek a helyi keresztyén közösségekhez ellátogatni.
Érdekes volt megélni, ahogyan az időjárásnak kiszolgáltatva a rengeteg esőzés miatt utak váltak járhatatlanná, maradtak el sorban az előadásaink. Azonban ilyenkor vagy lehetőség nyílt egy másik helyszínen való előadásra, vagy például így tudtuk a San pedroi ifis karácsonyt meglátogatni, ami a jelen állás szerint talán az egyetlen lehetségem volt kicsit több időt az ottaniakkal eltölteni ( hogy mi is a jelenlegi helyzet: a rengeteg eső miatt az odavezető út egy földcsuszamlás következtében teljesen eltűnt, jelenleg lehetetlen az odajutás).
12 különböző eladás után elértünk karácsonyhoz, ami természetesen más volt, mint a megszokott. A honvágyon kívül sajnos még folyamatos betegségek is beleszóltak az ünneplésünkbe, mindazonáltal 2 német misszionárius családdal valamint egy korábbi impactlerrel együtt emlékeztünk meg Jézus földrejőveteléről. Megtapasztaltuk valóságosan, amit olyan sokszor hallottunk is már: a karácsony tényleg nem az ajándékokról szól (hazai csomagok a posta hiányában ellehetetlenültek) és nem is a családi hagyományokról, együttlétről; hanem valóban a hozzánk egészen közel jövő Jézusról, aki soha nincs túl messze tőlünk.
A két ünnep közötti időszakban helyieket látogattunk meg, illetve mindenki kicsit kiengedte a gőzt a kaotikusabb hetek után. A helyi szolgáló csapat pedig újra összegyűlt, hogy nagycsalád módjára közös evéssel, játékkal, programokkal ünnepeljünk!
A szilveszteri nagy adag gyújtogatás után pedig hatalmas élményünk volt a dzsungel-túra, ahol rengeteg szépségen keresztül a teremtett világ varázslatosságát csodálhattuk meg!
Majom-város, dzsungelbeli kunyhóban gyertyafényes szobavilágítás, folyókon való hajózás és bennük való fürdés, filmbeli sűrű esőerdei növényzet, egyenlítő, Nat Saint emlékház, Baños turistalátványosságai, vízesések, majd a nyári melegből egyenesen a Chimborazo (6300m) hóhatárig mentünk fel (5120 m). Csodálatos élmények, hatalmas lehetőség gyönyörködni Isten alkotásaiban.
Most pedig újabb időszak veszi kezdetét, megváltozik az időbeosztásunk, és újra meg kell találnunk a helyünket, feladatunkat. Köszönöm nektek, ha ezt imádságban hordozzátok, hogy meglássam Isten hol szeretne tovább használni, hol van szükség halló fülekre, segítő kezekre. Az egészségünkre, a Covid-szituációra is bátran gondolhattok.