Címlap

Tanítványságiskola / Jüngerschaftsschule

Interjú a liebenzelli Jüngerschaftsschule 6 hallgatójával és vezetőjükkel

tanitvanysag

A program neve, amelyen ők részt vettek:  http://www.teensinmission.de/juengerschaft/fts-juengerschaftsschule/ 

A Teensinmission vagyis tizenévesek a misszióban keretén belül működő Jüngerschaftsschule, vagyis Tanítványságiskola. A program „hivatalos neve” FTS = Firemountain Training School“. Tűzhányó Hegy Képző (vagy Kiképző) Iskola. De ők sokszor egyszerűen Bibliaiskolának mondták ezt a féléves képzést, és ez a megnevezés illik is az egész programra.

1891 őszén egy idős diakonissza hitével kezdődött, aki Bad Liebenzellben így imádkozott: „Uram, tedd ezt a dombot tűzhányó heggyé. Olyan tűzzé, amely eléri a föld szélső határait.” Ezt a magyarázatot fűzte hozzá: „Ezen a hegyen fellángoló tűz a Szentlélek tüze lesz.”

A képzés féléves, közben néhány gyakorlati héttel. A 2016/2017-es programban tizenhárom 16 és 21 év közötti fiatal fiú és lány vett részt. Közülük 2 fiú és 4 lány Magyarországon töltötte az egy hónapos gyakorlati időt.

3,5 napig vidéken voltak – Nagyszékelyen és Simontornyán, Tamásiban. A többi időt Budapesten töltötték, egy egynapos szentendrei kiruccanással, ahol a református gimnáziumban tartottak érdekes németórákat a diákoknak. Ebben szerepelt áhítat, bemutatkozás, játék, egy kis jelenet Luther életéből és ismertetés Lutherről és a reformációról.

A kis csapat vezetője Sarah Bolz, aki így mutatkozott be az interjú során:

E.:Örülök, hogy itt vagytok Magyarországon és egy kicsit megismerkedhetünk.  talán elmondanád, honnan jössz és hogyan jöttél Liebenzellbe,.

Sarah: Sarah Bolznak hívnak, és Karlsruhe körzetéből jövök, ez Heidelberg közelében van, Németország délnyugati részéből. Egy liebenzelli közösségben nőttem fel és így már gyermekkorom óta volt kapcsolatom a Liebenzelli Misszióval. Tanulmányaim befejezése után szívesen dolgoztam volna Istenért külföldön, aztán ezt meg is tettem. Ebben az időben a LM megkérdezett engem, hogy szeretnék-e munkatárs lenni a bibliaiskolában egy fél évig. Így jöttem a bibliaiskolába.

Hol voltál külföldön?

Kínában. Egy fél évig aztán munkatárs voltam a bibliaiskolában és annyira tetszett nekem, a kollégák is azt mondták, hogy maradhatok. Most határozatlan idejű munkaszerződésem van. Ennek nagyon örülök.

És milyen területeken dolgozol?

A munkaterületem neve: Teens in Mission, ez a LM ifjúsági munkája, súlyponti feladatom a bibliaiskola, ami féléves, mindig szeptembertől márciusig tart. Mindennapos feladatom törődés a hallgatókkal. Munkám kis része kínaiak között folyik. Pforzheimba és Tübigenbe utazom ilyenkor, és a kínai bibliakörben vagyok munkatárs. Kicsit tudok kínaiul is.

Doreen

Milyen előzményei voltak annak, hogy a Bibliaiskolára jelentkeztél?

Keresztyén szülői házból származom, vagyis a szüleim mindketten keresztyének. Bajorország északi részéről származom Németország délkeleti részéből. A kis város neve Koburg. Ott járok gyülekezetbe is, amelyik nagyon tetszik nekem, ez nem is nagyon látványos. Mindig eljövök a Liebenzelli Misszió nagy imatalálkozójára. Ott bemutatták a bibliaiskolát is. és azt gondoltam, ez talán jó lenne nekem. Arra gondoltam, hogy érettségi után szívesen elmennék oda. Ahogy megvolt az érettségim, el is mentem oda. Ez nem volt olyan látványos.

Hogy jutottál hitre? Gondolom, nem úgy nőttél fel.

Már egész kiskoromban mindig elmentem az istentiszteletre. Apukám, anyukám sok történetet mondott el nekem a Bibliából, együtt imádkoztunk, és amikor hatéves voltam, azt mondtam Jézusnak: Neked akarom adni az életemet. És hát gondolom, ez aztán úgy apránként jött, hogy egyre jobban odanőttem Jézushoz. Az utolsó félévben ez nagyon meg is változott, így nagyon jó volt a bibliaiskola.

Mit jelentett neked a bibliaiskola konkrétabban és mik a további terveid, céljaid?

Nagyon izgalmas, hogy mennyire másképpen képzeltem el a hitemet, egyszerűen azért, mert azt gondoltam, nálam minden jó mederben folyik. Azt gondoltam, egészen jó embert vagyok, jó keresztyén. A bibliaiskola alatt rájöttem, hogy nálam sok minden rossz vágányon haladt és hogy Jézussal nem is volt igazán kapcsolatom. Nem sokat beszélgettem vele, és nem igazán kérdeztem, mi az akarata. Megláttam, hogy jobban szeretném Jézust követni, és sokkal inkább azt kérdezni, mi az akarata velem. és mit akar velem a jövőben. Nagyon fontos lett, hogy igazán kérdezzem, Jézusnak mi a terve velem, mit akar, hogy tegyek. Még nem igazán tudom, de azt gondolom, Jézus azt akarja, hogy más emberekkel foglalkozzak. Szociális munkás képzésre szeretnék menni szeptembertől. Azt gondolom, ez az, amit Jézus akar tőlem.

Benyomásaid Magyarországról, iskolákról, emberekről.

Nagyon tetszik, szeretem a nagyvárosokat és Budapest nagyon szép nagy város, nem csak nagy, hanem nagyon-nagyon szép is. Egyszerűen nagyon tetszik, ahogy az ember érzi magát, ahogy jár mindenfelé, nagyon sok szép épület van, az is nagyon tetszik nekem. Nagyon jó benyomásom volt a vidékről is. Az emberek nagyon kedvesek, nagyon jó látni, ahogy mindenütt fogadnak minket, nagy vendégszeretettel. Nem az az érzésem, hogy Németországban is így lenne. Az is mindig újra tetszik, ahogyan az iskolákban fogadnak minket. Enni, inni kapunk, pedig mindig csak 2 tanítási órát vagyunk ott. És nagyon szép látni, ahogy az emberek törődnek velünk. Persze vannak nehézségek is, a diákok nem mindig motiváltak, de némelyek nagyon lelkesednek azért, hogy mi jövünk. A tanárok mindig lelkesednek értünk és ez nagyon jólesik. Sokszor a diákok is, különösen a kisebbek. Nagyon élvezetes velük beszélgetni akkor is, ha még nem nagyon tudnak németül. Mindig próbálkoznak. Sokan megpróbálnak velünk németül beszélni, ez is szép. Azért azt tapasztalom, hogy Magyarországon sokan tudnak németül, ezzel szemben Németországban az emberek az angolon kívül nem igen tudnak idegen nyelveket.

AnnCathrin (ezt egyben kell ejteni: Annkatrin:

Eichwaldból jövök, ez Edling közelében van, kb. 1 órányira Stuttgarttól, tehát Baden-Württenbergben. Én is keresztyén környezetben nőttem fel, szüleim hívők és kicsi korunktól útravalóul kaptuk a hit dolgait, és Jézussal nőttem fel . A bibliaiskolába úgy jöttem, hogy az érettségi után szerettem volna egyszerűen valami mást csinálni. Gondoltam, hogy esetleg külföldre mennék vagy elvégeznék valamiféle rövid bibliaiskolát. Megnéztem, milyen a kínálat és akkor legjobban a Liebenzelli Misszió rövid bibliaiskolája tetszett nekem, és oda jöttem.

Mit adott neked a bibliaiskola?

Istennel való kapcsolatomban nagyon növekedtem és nagyon sok új benyomást kaptam. Azt is láthattam, hogy mások hogyan élik meg a hitüket, és hogy ez még mi mindennel járhat együtt. A tanítási témák által is sok új dolgot tudtam meg. Az imádságról is, és hogy hogyan is lehet imádkozni. Egyáltalán hogyan lehet ápolni a kapcsolatot Istennel. Nagyon sok olyan benyomás is ért, amelyeket szeretnék a gyakorlatba átvinni. Például, ami nekem új volt, hetente egyszer kaptunk reggel 4 órát, egyszerűen csak szabad időt, hogy azt Istennel töltsük. Eleinte nem is tudtam, mihez kezdjek ez alatt az idő alatt. Négy óra az nagyon hosszú. A végén pedig már nem volt elég ez az idő. Lehetett volna még tovább olvasni a Bibliát, Istennel beszélgetni. Ez olyasmi, amit a hétköznapokba is szeretnék magammal vinni. Magam is sokat növekedtem, öntudatosabb lettem. Tehát sok mindenben növekedtem és sok mindent megtapasztaltam, amit viszek magammal.

További terveid, gondolataid?

Még nem egészen világos. Szeretnék tovább tanulni, táplálkozás, egészségügy terén. Táplálkozástudományi gimnáziumba jártam és már ott is megtanultam néhány dolgot. Ez nagyon érdekelt (Priscilla missziós nővér is ilyesmit tanult – ő Japánban misszionáriusnő). Ilyen irányt jól el tudnék képzelni. De kíváncsi vagyok, Isten még hová vezet engem.

Magyarországi benyomásaid?

Nagy meglepetést jelentett nekem. Magyarország nagyon tetszik. Engem lelkesít a vendégszeretet (ahogy ezt Doreen is mondta) Olyan jó látni a magyarok vendégszeretetét, a kedvességüket, amilyen barátságosak velünk: kik vagyunk, honnan jöttünk, mit csinálunk itt, milyen élményeink vannak – voltak. Ahogy támogatnak, segítenek minket és barátságosan fogadnak. Mindig süteménnyel kínálnak, Sokat beszélgettek velünk. Ez nagyon jó volt, mert Németországban ezt nem olyan sűrűn találjuk. A táj és a város, annyira szép. Egyszer egyik este éjszakai túrát tettünk Budapesten, és ez nagyon nagy benyomást tett rám, ránk – a sok fénnyel, a hidak, a Duna. Igen, és a táj. Az. hogy nem csak város van, hanem táj. Nagyon hamar eljut az ember a természetbe. A Balaton…. Vagy egyébként is a parkok. Nagyon jól jártunk az időjárással is. Nagyon örülünk annak, ahogyan itt átélhetjük a tavaszt.

Milyen benyomásaitok voltak a gyülekezetekről?

Több gyülekezetben is voltunk, nagyon különbözőek. Némelyik modernebb, mások konzervatívabbak. De összességében jó benyomásunk különösen a második gyülekezetben volt, Gazdagréten. Nagyon elevenek. És jó volt látni a kifelé való munkájukat a diákkávézóval, és a játszótérrel, ahogy igyekeznek kapcsolatba kerülni Istenben még nem hívő emberekkel. Ez nagyon izgalmas és szépnek találtam. Sok mindent tesznek kifelé, és sok mindent nyújtanak a fiataljaiknak.

 

Amiket csak úgy – interjún kívül – említettek: Gazdagréten családoknál szállásolták el őket egyesével, kettesével.

Hasonló volt a helyzet vidéken is. Egyikük elmondta, hogy bár a házigazdáék láthatóan nem voltak jómódúak, vendégeikért mindent megtettek, bőséggel ellátták őket.

Külön ki lehet emelni a Pestszentlőrinc Kossuth Lajos téri református gyülekezetet, ahol a legtöbb időt töltötték (márc. 20–24. és április 10–21-ig. Szállást kaptak, konyhahasználatot, és alkalmas helyet a közös étkezésekhez és közösségi, képzési alkalmaikhoz.

Kosteleczkiéknél 2–4 napot töltöttek, szintén megfelelő szállással (bár erről nem hallottam beszámolót).

Tegnap megkérdeztem, hogy nem énekelnek-e. Kiderült, hogy ez most egy olyan csoport, hogy egyik sem zenél, vagy nem nagy énekesek.

Néhányan mondták, hogy feltétlenül szeretnének még Magyarországra jönni, pl. egy hét szabadságra.

Egy kivételével mind keresztyén családból valók, és nagyjából Liebenzell „vonzásköréből” valók.

Az a lány, akinek nem hívők a szülei, a magyarországi úttól is kissé tartott.

A hívő szülők gyerekei részben már kisgyerekként megtértek, vagy legalábbis elindult bennük valami, a bibliaiskola jelentett lényeges áttörést, „felnőtté válást” is az életükben. Önállóvá válást. Nagyon jó lehet ez az iskola, a fiatalok beszámolóiból erre lehet következtetni.

 

 

 

Christofer (Chris)

Wuppertalból jövök. Ez a város Köln közelében van. Keresztyén szülői házban nőttem fel, tehát Isten, Jézus, a hit már kezdettől fogva integrálva volt az életembe. Igazi döntésem az első cserkésztáboromban történt, 2010-ben. Attól kezdve Jézussal éltem a hitemet, hol fönt, hol lent. Azután eljöttem a Tanítványságiskolába, a Liebenzelli Misszió Bibliaiskolájába. Ez is egy vidám történet, mert eredetileg a szövetségi hadseregbe akartam menni, de ehhez német útlevélre volt szükségem. Ami nekem nem volt, mert brit útlevelem van. Így túl késő volt, mert túl sokáig tartott volna az útlevélkérelem elintézése. A pünkösdi (vagy egy) ifjúsági konferencián, ezt fiataloknak rendezik meg, és akkor elmentem egy missziói asztal mellett és ott láttam, hogy rövidtávú misszióra van lehetőség, hiszen ez érdekel engem! Tehát odamentem a missziós asztalhoz, beszéltem valakivel és imádkoztam, és azt mondtam, hogy szeretnék rövidtávú misszióba menni. Egy barátom révén kerültem kapcsolatba a Liebenzelli Misszióval, ahol jelentkeztem az ecuadori csoportos betevésre 11 hónapra. Sajnos, már kicsit lekéstem róla, visszautasítottak, de egyúttal megkaptam a meghívást a Tanítványságiskolába. Így aztán végül is a Tanítványságiskolában kötöttem ki.

Mit jelentett neked az iskola?

Egyet s mást tanultam arról, hogyan élhetem meg a hitemet a hétköznapokban, hitben élni másokkal együtt. Hitben előbbre is vitt engem és a Jézussal való kapcsolatban. Maga a tanfolyam március 12-én befejeződött. Ez most egy ilyen befejező bevetés, amikor iskolákban és gyülekezetekben segítünk. Április 21-én megint hazautazunk. Elvben lesz még egy utó-találkozó, ahol még visszatekintünk az 5 hétre, de ez már nem igazán, hivatalosan a befejezés.  

Mik a további terveid?

Először is szeretnék csatlakozni egy Ecuadorba készülő Impact-csoporthoz, egy évre, ez szeptemberben kezdődne.

Azt is tervezem, hogy majd jelentkezzem a rendőrségnél. Úgyhogy, ha ott elfogadnak, akkor az Impact bevetés után a rendőrségnél kezdenék.

Magyarországi benyomásaid?

Igen, a magyarokat nagyon vendégszeretőknek találom. Nagyon sok aprósággal, kedvességgel fogadtak minket. Budapest is szép város, különösen éjszaka. Szép kilátás.

Az iskolákban azt a feladatot kaptuk, hogy Lutherről mondjunk valamit. Úgy kezdtük, hogy bemutatkoztunk, aztán csináltunk egy kis játékot Lutherral kapcsolatban, vagy egy ismerkedő játékot játszottunk, hogy a diákok kicsit a németet is gyakorolják, persze, korosztálytól függően, aztán volt egy előadás Lutherről, amelyben Luther életéről volt szó. Ehhez csatlakozott egy áhítat. A kisebbeknél a téma ez volt: Isten szeret téged, a nagyobbaknál: Mi ad neked tartást, mi ad biztonságot az életedben. Tehát az iskolákban Lutherről és Istenről beszéltünk. Ugyanazzal a programmal voltunk mindenütt, de a kicsiké más volt, mint a nagyobbaké.

Jessikának hívnak, vagy Dzsesszikának.

Nem keresztyén szülői házból jövök. Schweigernben, Hellbornnál élek és ott is nőttem fel. Gyerekkoromban hétvégén mindig a nagynénémnél voltam. Nagynénémmel 2,5 évesen a gyermekistentiszteletre mentem. Itt hallottam először Jézusról és Istenről, és mindazt, amit ott át lehet élni. Ez annyira megtetszett nekem, hogy elhatároztam, hogy Schweigernben keresek majd egy gyermekórát, amit élvezhetek. Így egyre följebb kerültem, kisifi, serdülőkör, és most már az ifjúsági körben is ott vagyok. Ez nekem nagyon sok örömet jelent, ahol egyszerűen együtt olvashatjuk a Bibliát, és ez az, amiben ott van a szívem is. Ott feléled a szívem, és így jutottam el a Jüngerschaftsschuleba is. Egy ifjúsági imakongresszuson vettem részt és ott Isten arról beszélt nekem, hogy menjek el az FTS-re. Teljesen lelkesen jöttem onnan haza, de a szüleim, akik nem keresztyének, azt mondták, hogy tanuljak valamilyen szakmát, keressek pénzt. Aztán elkezdtem tanulni, ez egy iskolai foglalkozás vagy szakma, ahol sokat kell az iskolában ülni, és csak nagyon kevés a gyakorlati rész, és pénzt sem keres az ember. Ezt a foglalkozást aztán két és fél év után félbeszakítottam. Mert ez nem volt az, amit szeretnék, és Jézus sem ezt akarta tőlem. Akkor azt mondtam, szeretnék valamit csinálni, ahol megint feltöltekezhetek, ahol mások rendelkezésére állhatok, magamnak is, és még többet megtudjak Jézusról. És akkor három és fél év után azt mondtam, hogy elmegyek az FTS-re. Aztán szeptemberben végre elmehettem az FTS-re. Ennek nagyon-nagyon örültem. Az első benyomásaim és az általános benyomásaim is igazán kimagaslóak voltak. Nagyszerű élményt jelentett a csoport, ez a 13 fiatal, és a munkatársak. Ilyen kedves emberekkel még soha nem ismerkedtem meg. Sok mindent tettünk közösen, és ez segített újra felépülnöm és hogy megint örömöm legyen. Azt is láttam, ahogyan Isten megerősít engem olyan téren, ami a menekültek közötti munka. Fiatal afgánokkal dolgoztam együtt. Odamentünk és játszottunk velük, németet tanítottunk nekik és még több mindent csináltunk együtt. Ez nagyon tetszett nekem és ez egy kicsit meg is erősített engem, hogy a jövőmre nézve valamilyen szociális munkát szeretnék keresni. Egyszerűen ebbe az irányba tovább haladni. Az afgánok nem voltak keresztyének, de nem is beszéltem nekik túl sokat Jézusról, tehát nem tudom igazán megmondani, hogyan is volt ez. De élveztem, hogy sok mindenről beszélhettem velük. Az FTS-ben jó volt az, hogy Istenről többet tudhattam meg, és az is, hogy kissé jobban kikerültem a szüleim hatása alól. Ez segített nekem abban, hogy önállóbban és (ön)tudatosabban kövessem Istent. Olyan akarat és fegyelem, amit most a mindennapokban jobban tudok alkalmazni, ami azelőtt nem volt nekem.

Önállóbb, függetlenebb lettem, de az első hónapokban, években mindenesetre otthon maradok. mert új tanulmányokba kezdek és ott sem keresek sok pénzt, és ezért a szüleimnél maradok. De szeretnék önállóan (magamban) lakni és élni, mert a szüleim is sokat dolgoznak, ennek nincs akadálya. Szállodai szolgálatot szeretnék tanulni, akkor az ember sokat van úton, több műszakban lehet dolgozni. És mivel a szüleimnek is van egy kis szállodájuk, ezt más kiskorom óta ismerem és talán ők is elfogadják, hogy nem sokat vagyok otthon.

Magyarország nekem első pillantásra kihívást jelentett, mert Németországban nem sokat tudott meg az ember Magyarországról. Nekem nehéz volt beletalálni, de aztán egyre jobban ment. Én is a vendégszeretetet találom nagyon jónak és a várost éjjel. Vidéken is nagyon jól éreztem magamat, mert az emberek annak ellenére, hogy nem tudtak németül, mégis valahogy megpróbáltuk megérteni egymást. Ezt nagyon élveztem. Az én feladatom a kisebbeknél az áhítat tartása volt, a nagyobbaknál pedig egy játékot vezethettem. Kétféle játék volt, az egyiknél aláírásokat kellett gyűjteni, például ez állt a cédulán: nekem fontos a családom. Akkor odamentem valakihez, például Lukashoz, megkérdeztem, neki fontos-e a családja, és ha igent mondott, aláírta. A másik az „olló és kő” játék. Az olló a kővel szemben veszít, mert a kő erősebb. 

Damaris vagyok, Westfáliában nőttem fel, München közelében. Az én szüleim is keresztyének, tehát keresztyén szülői házban nőttem fel. Így már kis koromtól fogva hitben neveltek, tudtam, Isten szeret engem és hogy életemet Jézusnak kell átadnom. Aztán édesapán elfogadott egy lelkészi állást Dél-Németországban, ezért átköltöztünk Pfortsheimba, ez Stuttgart közelében van, Karlsruhe és Stuttgart között. Hétéves voltam, amikor megértettem, hogy Jézus meghalt értem. Aztán ahogy a szobámban ültem, kértem Jézust, hogy jöjjön az életembe. De hogy ez igazán mit is jelent, azt 10 vagy 11 évesen az első cserkésztáborban értettem meg, hasonlóan mint ahogy Chris is volt ezzel. Akkor kezdtem igazán Krisztussal a kapcsolatomat ápolni. Hogyan hallottam a Jüngerschaftsschuleról? Ahogy mondtam, édesapám lelkész, és a közösségi munkában vett részt, a liebenzelli közösségi szövetségben. Volt egy ismerőse, akinél mindig bibliaórákat tartott. Elmondta neki, hogy keresem a helyemet és érettségi után szívesen csinálnék valamit Istenért egy évig, és nem szeretnék mindjárt továbbtanulni. Inkább egy év szünetet szeretnék tartani. Akkor ez az ismerős elmondta, hogy a lánya éppen most végzi a JS-t és hogy nagyon jónak találja. Azt javasolta, hogy nézzem már meg, de hm talán inkább nem – gondoltam én. Olyan furcsa neve van: Fire Mountain Trening school. Ugyan már mi lehet az? Akkor édesapám azt javasolta, csak nézd meg. Aztán mégiscsak megnéztem, aztán jónak találtam, és jelentkeztem. és részt vettem rajta. Hogy mit jelentett nekem? Ez alatt az idő alatt nagyon növekedtem személyesen, önállóbb lettem. Ez automatikusan megtörténik, ha az ember félévig nem otthon lakik. Önállóbbá kell lenni, ezáltal nem függök már a szüleimtől. Hitben is sokat növekedtem. Istennel való kapcsolatom elmélyült. A mindennapi életben is sokat tanultam. Jobban figyelek arra, amit Isten akar nekem mondani, korábban ez nem annyira volt így. Egyszerűen több időm is volt Istennel lenni. Minden héten volt egy nap, amikor 3 óra időt kaptunk arra, hogy olvassuk a Bibliát és imádkozzunk, dicsérjük az Urat. Ez nagyon előbbre vitt hitemben. Sok jó tapasztalatot gyűjtöttem. Nagyon értékes idő volt, a közösség részéről is nagyon szép volt. Azt hiszem, egyébként ritka az, hogy a végén az embernek annyi jó barátja lesz, hogy ennyien vannak, akikkel olyan jól megértjük egymást. Ez nagyon értékes. Hogy ezek a barátságok továbbra is fennállnak-e majd, ez egy nehéz kérdés. Azt hiszem, hosszabb távon nem győz az ember mindenkivel ápolni a kapcsolatot, de azt gondolom, ha néhány év múlva újra találkozunk, ha Istennek tetszik, akkor nagyon gyorsan olyan lesz megint, mint korábban. Egy fél év alatt jól megismerkedtünk egymással, de az nem megy, hogy mindenkivel rendszeresen tartsuk a kapcsolatot. De néhányakkal mindenképpen remélem. Azért az más, ha egy helyen élünk, egy iskolába járunk, akkor természetesebben találkozunk egymással. Feltétlenül ajánlanám másoknak is ezt az iskolát, érdemes egy félévet erre szánni, Istennek adni, mert ezáltal sokkal érettebbé válhatunk. Magyarország nagyon tetszik. Eleinte sejtelmem sem volt, hogy mi vár itt rám. Pozitív meglepetésként éltem meg Magyarországot. Rám is nagy benyomást tett a vendégszeretet. Egy családnál voltam vendég. Észrevettem, hogy nem különösebben jómódúak, de nekem a legjobbat hozták elő, a legjobb ételt, és még többet. Jó volt látni, hogy bár nincs olyan sok nekik, de amilyük van, azt adják nekem. Ezt nagyon jó volt tapasztalni és ebből tanulni is lehetne. Gondolkoztam, hogy mi is legyen a folytatás. Valószínűleg szeptembertől az egyetemen biológiát szeretnék tanulni Karlsruheban. Egyelőre még a szüleimnél szeretnék lakni. Ennek persze anyagi okai is vannak, ha az ember továbbtanul, nincs annyi pénze. Az ember nem engedhet meg magának saját (vagy külön) lakást. De nyitva vagyok Isten terveire is. Nem tanítani szeretnék, inkább kutató lennék.

Lukas

Keresztyén családban nőttem föl, és így kis koromtól kezdve Istenről sok mindent megtudhattam. Mi mint nagycsalád egyrakáson együtt lakunk, ez talán érdekes lehet, hogy mint nagycsalád vagyunk együtt. A hit szempontjából is nagy jelentősége lehetett annak, hogy a nagyszülőkkel is együtt lakhattunk – manapság ez sokaknak már nem adatik meg. A hitben aztán tettem lépéseket, különösen egy Jungschar-táborban nyáron, ahol aztán még egyszer tudatosan döntöttem Isten mellett. Aztán csak úgy éltem, az egész jó volt, de aztán a JS-en elég sok minden megváltozott, itt lett a hitem élővé. Sok mindent tudtam Istenről, de akkor kezdtem ezt igazán alkalmazni (megélni). Hogyan tovább? Műszaki vonalon vannak jó adottságaim. Otthon van egy üzemünk is, mezőgazdasági. Már a nagypapámtól is nagyon sokat tanultam, gépeket javítottunk és hasonlók. Nagyon szívesen folytatnék műszaki tanulmányokat. Hogy pontosan mi is lesz, még nem egészen tudom. Ha Isten is úgy akarja, akkor hosszú távon a missziót is el tudom képzelni. Ott is jó és hasznos, ha az embernek van valamilyen tanult szakmája. Fiatalokkal vagy gyerekekkel is tudnék foglalkozni. A JDS-t szívesen ajánlom másoknak is, mert engem is hitben és az életemben is nagyon előbbrevitt. Magyarországi benyomásokhoz még hozzáfűzhetném azt, hogy szemben a németekkel, akik ha valami tönkremegy, egyszerűen kidobják, a magyarok megpróbálják inkább megjavítani. Én is barkácsoló típus vagyok, ezért is nagyon tetszik ez nekem. Amit viszont szintén látok, különösen amikor vidéken voltunk egyik este, hogy a cigányok kicsit különállóak, nem egészen fogadják el őket mint igazi magyarokat. Ez azért is érdekes, mert Németországban hasonló a helyzet a menekültekkel. Az is feltűnt, milyen büszkék a magyarok az országukra, a németekre ez nem annyira jellemző.

A gyülekezetekről inkább az a benyomásom, hogy hagyományosak. Gazdagréten jó volt azt látni, ahogyan a gyülekezeti tagokkal törődnek, de fontos nekik az is, hogy a kívülállók felé is szolgáljanak.