Címlap Kevezsda Szilvia

 Szilviát várja Afrika

 alt

Kevezsda Szilvia, mint misszionárius-jelöltünk, felkészülésének utolsó fázisaként Kanadában vesz részt(más liebenzelli misszionárius-jelöltekkel együtt) egy interkulturális és nyelvi képzésen. Májusban tér haza, s ekkor fog beszámolókörútra menni júliusig,így lehetőségük lesz a testvéreknek személyesen is megismerkedni vele.

Július 22-ére tervezzük a kibocsátóját egy missziói csendesnap keretében. Augusztus vége felé pedig – reménység szerint –kiutazhat Malawiba, hogy megkezdje szolgálatát.

Álljunk mellé imádságban, hogy Isten készítse el kiutazását. Jelenlapszámunkban egy interjú keretében mutatjuk be őt közelebbről is Olvasóinknak.

Kedves Szilvia, szeretnénk bemutatni téged a Külmissziói Híradó olvasóinak. Kérlek,

mondd el nekünk, mikor és hol születtél? Milyen a családi háttered?

1980-ban születtem Pozsonyban. Szenc mellől, Hegysúrról származom. Hárman

vagyunk testvérek, van egy nővérem és egy öcsém. Apukám katolikus, anyukám

református vallású. Mi, gyermekek reformátusnak lettünk keresztelve, és

konfirmáltunk is a jókai református gyülekezetben.

 

Mondanál valamit arról, hogyan jutottál hitre, hogyan értetted meg, hogy Isten

missziói szolgálatra hív el téged?

A fordulat után szabad volt keresztyén ifjúsági táborokat, csendesnapokat szervezni,

akkor jutottam én is hitre. Alistálra jártunk ifjúsági csendeshetekre, melyek mindig

nagy lelki feltöltődést jelentettek. Uwe Martin Schmidt német missziós lelkész

szolgálata is nagyban hozzájárult a megtérésemhez. 2002-től 2005-ig

Németországban jártam egy hároméves Bibliaiskolába – Bibelschule Brake –, ahol

belénk oltották a külmisszió iránti érdeklődést, szeretetet, felelősséget. Heti

rendszerességgel hallottunk missziós beszámolókat, találkoztunk misszionáriusokkal

a világ minden tájáról és tartottunk imaórát az ő szolgálataikért. Ott szántam oda

magamat missziói szolgálatra.

 

Eddig milyen szolgálatokban vettél részt?

Önkéntesként több évig a Gyermek-Evangélizációs Közösségnek a felvidéki magyar

ajkú gyerekek között végzett szolgálatába kapcsolódtam be. Szerveztünk nekik

táborokat és a Levelező Postaláda Klub leckesorozatait végeztük velük.  

2006-tól 2011-ig a WOL Élet Szava Alapítványnál szolgáltam Tóalmáson; az első

éven gyakornok voltam, a további négy évben pedig missziós munkatárs. Főleg a

német nyelvű szolgálatokat koordináltam: német klub, német nyelvoktatás

iskolákban, német nyelvoktatás szervezése a táborokban, de volt színdarab- és

bábcsoportunk is. Sokat tanultam az ott töltött idő alatt.

Azután 3 évig a csehországi Élet Szava csapatát próbáltam erősíteni.

 

Vannak-e már missziói tapasztalataid?

Igen, önkéntesként már 4 alkalommal sikerült kijutnom Kenyába: 2013-tól kezdődően

minden évben. Főleg egy gyermekotthonban segíthettem gyakorlati munkával, de

angol nyelvet is tanítottam és vasárnapi iskolában is szolgáltam. A leghosszabb ott

töltött idő fél év volt.

 

Hogyan készített fel az Úr a misszióra?

Azt gondolom, az Úr fokozatosan készít, pl. tanulom, hogy minél jobban Őtőle

függjek és benne bízzam, bármi jöjjön is. Elég sokáig kellett imádkoznom és

türelemmel várnom, míg eljutottunk odáig, hogy lassan kiutazhatom. Isten próbákon

és nehézségeken keresztül vezetett, tanított, hogy elég nekem az Ő kegyelme és Ő

az, aki engem megerősít. Egyedül nem lennék minderre képes. Ő az, aki minden

szükségessel ellát, vezet, tanácsol, előttem megy, így nem kell félnem. Ő hű marad

az ígéretéhez, elvezet egészen a célig. Én nem tartom magamat különlegesnek,

csak engedelmeskedem az Úrnak. A missziói parancs ma is szól: „Menjetek el…,

tegyetek tanítvánnyá minden népet” (Mt 28,19). Még rengeteg teendő áll előttünk, s

addig kell cselekednünk, amíg erre lehetőségünk van.  

A Kenyában töltött idő is egy kis felkészítő volt, mert szembesültem azzal, hogy

folyamatosan tanulnom kell a magány és a kultúrsokk leküzdését, a szegénységhez

való viszonyulást, a másfajta kultúra, ételek, gondolkodásmód megismerését,

elfogadását.

 

Most milyen kihívásokkal nézel szembe?

Most a cél Malawi. A legnagyobb kihívás talán az, hogy egy új szolgálatot kell majd

kiépítenem, mégpedig a vasárnapi iskolai tanítók képzését több gyülekezetben.

Ehhez meg kell tanulnom a helyiek nyelvét, a csicsevát. Az is nagy erőpróbát jelent,

hogy a mindennapjaimat egyedülállóként kell majd élnem, család, gyülekezet,

barátok nélkül.

Annak viszont örülök, hogy nem leszek egyből bedobva a mély vízbe. 2017. január

11-től május 3-ig egy interkulturális felkészítő képzésen vehetek részt a kanadai

Torontóban, ami – gondolom – óriási segítség lesz pont az említett dolgok

tekintetében.

 

Miért adhatunk hálát és miért imádkozzunk, amikor rád gondolunk?

Hálás vagyok, amiért idáig elsegített az Úr, és hogy hivatalosan is a Molnár Mária

Külmissziói Alapítvány misszionárius-jelöltje lehetek. Az is csoda, hogy kapcsolatba

kerülhettem ezzel a misszióval.

Kérem a kedves Testvéreket, imádkozzanak először is azért, hogy az előttem álló

felkészülési időszak hatékony legyen, valamint azért, hogy időben megkapjam a

malawi munkavállalási engedélyemet, mert már szeptemberben már szeretnék kint

lenni. Köszönöm a Testvérek imádságait.

 

Köszönjük, és kívánjuk, hogy az Úr áldjon meg, erősítsen és készítsen fel az előtted

álló útra.

 

Missziós körút – találkozási lehetőség Szilviával